Szeretek másokon segíteni...
Ezért kopogtat az emberiség 1950 óta az ajtómon. Mindegy, hol éltem, mennyire távol a világtól. Amióta először közreadtam egy könyvet erről a témáról*, az életem többé nem a sajátom. Szeretek másokon segíteni, és életem legnagyobb örömének tekintem, amikor azt látom, hogy egy ember megszabadítja önmagát az árnyaktól, amelyek elhomályosították napjait. Az ember ezeket az árnyakat annyira sűrűnek látja, és azok olyan súllyal nehezednek rá, hogy amikor felfedezi, hogy ezek csak árnyak, és képes átlátni és átsétálni rajtuk, és újra megfürödhet a napfényben, akkor rendkívül boldognak érzi magát. És attól tartok, én is éppoly boldog vagyok, mint ő.” L. Ron Hubbard |
